ANDY AZ ÍRÓ

Ebben a menüpontban történne mindaz, amit a honlap fejlécén, a "SZÓRAKOZTATLAK" mezőben ígértem.

Nagy mennyiségű szórakoztató irodalmat ügyködtem össze az elmúlt sok évben, ebből mazsolázva, csakis a szórakoztatás kedvéért pakolgatok fel ide írásokat.

Később megtalálom majd a módját, hogy számos hangjátékom közül (melyek annak idején, a Civil Rádiós műsoromban el is hangzottak) ide feltoljak jónéhányat.

Az általam szerzeményezett könyveket egy külön menűpontban láthatjátok, annak úgy van értelme, ráadásul azokat eladásra is ajánlgatom, szóval senki se álljon botrányos meggazdagodásom útjába! :D :D

Ha pedig szörfölgetős kedvedben vagy, akkor látogass el a FaceBook-os irodalmi csoportomhoz: https://www.facebook.com/%C3%8DRJUNKHU-188387734579538

Sőt, ezen a régebbi honlapomon elképesztő mennyiségben találsz könnyed írásokat: https://www.irjunk.hu/ 

IDE KATTINTVA vásárolhatsz a könyveimből!

Hét és fél összeesküvés elmélet korona-járvány idejére

Az alábbi tények közismertek, bár szupertitkosak, némelyiket csak három-négy világhálós kattintással lehet megszerezni.

Az alábbiak a legmesszebb menőkig tudományosak, de a tudomány még nem tart ott, hogy ezt felismerje. A "legmesszebb menően" kifejezés pedig a "rózsabimbóhoz" hasonló varázsszó. A szerző hangosan kimondta és a legmesszebb menően nem történt semmi, ez is az összeesküvések titkosságát bizonyítja, ha bármi történt volna, hogyan is lehetne titkos!

1. összeesküvés:

A genetikailag felturbózott influenza vírust a reptiliánok küldték. Jézus, a pártus herceg annyit tudott könnyíteni, hogy lebutította a vírus emlékezetét. Sajnos a híres magyar rocksztáron kellett letesztelni egy Roswellből kölcsönkért űrhajó alakú konténerben.

Erotikus megpróbáltatásait a zenész az alábbi dalban meg is énekelte:

Éjszaka van, a hold a földre ásít,

A konténerben az altató még kábít.

UFÓK rohannak, keletnek és délnek,

Megtettek boldog rockzenésznek.

2. összeesküvés:

A gyermekevő hollywoodi szörny-színészek, mint T. Henksz és más nyolcdimenziós galaxisokból származó üzletemberek, mint Bill Gétsz okkult üzenetekben küldik egymásnak a reptilián gyíkemberek vírus kódjait. Otthoni matéria nyomtatókon készítik az újabb vírusokat, kézzel festik és a csatornába dobják.

A csatornába, ahonnan a közművek kommandója rendszeresen húz elő idegen lényeket. 

3. összeesküvés:

A repülőgépről szórt chemtrail-t átállították népírtásról tudatmódosításra. A repülőket Kínából küldik, Akire Igazezis forgatókönyve alapján Nem Lee Cseng Tábornok irányítja azt akciót, kinek kezéhez már tízezernyi vírus tapad és gonoszul meg sem mossa. Az Egyesült Államok elnöki gépéről, maga Trump elnök permetez. A permet pszichodélikus hatásától észrevétlen marad a háború. A háború, mely mindeközben a Föld magjának birtoklásáért folyik. Ez a negyedik világháború olyan súlyos, hogy megelőzte a harmadikat.

Szorosan ide tartozik, hogy kínai látogatása alkalmával Trump elnök a póthaja alatt csempézett, párdon; csempészett Sars-vírusokat haza az államokba, csak útközben a Brünhilda hurrikán lefújta fejéről az egész tenyészetet.

4. összeesküvés:

Az oltást kötelezővé fogják tenni. A Szerencsejáték Vállalatnál fejlesztett nanorobotok beépülnek az agytörzsbe. Leállítják a kognitív funkciókat és szexuális identitászavart okoznak. Ezért egyre több a szakállas nő, bár ez manapság már szakállas vicc.

5. összeesküvés:

A szabadkőművesek Martinovics vezetésével kötelező tagdíjfizetés bevezetése mellett iparkamarát alapítottak és sötét újlipótvárosi lakásokban döntenek a világ sorsa felől. Jelenleg is gyűléseznek; csuklyás földig érő köpenyekbe és sikoly álarcokba öltözve, mely viselet manapság egyáltalán nem kelt feltünést.

6. összeesküvés:

A bálnavadászat megoldaná a víruskérdést, de az állatvédők, akik a napkitörés miatt zombik lettek, ezt megakadályozzák. A mértéktelen húsevés elsavanyítja a szervezetet, ettől a nagypapák gonosszá válnak. Az egerek, a bolygó örökös hercegei elrendelték az antibiotikumokkal való népbutítást.

A delfinek egyszer már elhagyták a Földet (Viszlát - mondták -, és kösz a halakat!), de azután leszerződtek a Proxima Centauri békaembereivel és még aznap visszatértek.

_________________

Illusztráció: AI

Bright bácsi

  Közelebb lépek a festményhez, mert érzem, hogy valami nincs rendben. A képhez (amatőr mázolmány, Eleonóra gyakran mondja), ami eddig engem ábrázolt. Eddig. Most valaki mást látok a vásznon; egy kövér férfit, hosszú fekete kabátban, bal kezében sétabottal, jobbjában keménykalappal. A kalapot markoló ujjai, mint rózsaszín virslik, mert még a keze is kövér. Nem túl modern fickó, az öltözete régimódi, én pedig sportos vagyok. Meg is tapogatom magam, mire kiderül, hogy húsos hájtömeg vesz körbe deréktájt. A kezem ijedten szánkázik végig testemen, és ráébredek, hogy mindenem kövér. Mikor növesztettem ezt a zsírpárnát? Egy férfinak ilyen esetekben (már, ha ilyen többször is előfordul) önellenőrzést kell tartania. Szövetnadrágom alig tartja meg kövér hasamat és a hájrétegben megbúvó nemi szervem nem is tudom megtapogatni. Nagy a baj.

  A szobában van egy tükör, most kacsázó léptekkel ahhoz igyekszem. Már tudom, mit fogok látni, mikor belenézek: a festményen is én szerepelek, markolászom a kalapot, amilyen kalapot én biztosan fel nem vennék. Kafkai átváltozás: de legalább nem bogár lett belőlem. Habár ennek a daginak olyan arca van, mint egy hernyónak. Sosem jutna eszembe egy másik férfit nézve ilyen kritikus hernyó-hasonlat. A mindenit: én mindig udvarias és előítélet mentes vagyok, mennyit fejlesztettem a jellemem, hogy úriember legyek. Még, ha nem is hordtam keménykalapot, soha.

  Egészséges férfitestem egy másik dimenzióban hagytam, ebben itt légszomjjal küzdök és a torkomat kaparja éhségem sava. Már káromkodom is: kurvaélet! Fejhangom van, ahogy kiejtem a szitokszót, és a lárvaarc is mondja a tükörben. Remeg a tokája, a tokám. Így, hát Eleonórát is elbuktam. Remélem, hogy legalább a vagyont nem vesztettem el, mert az én festményem lóg, az én házamban. Meg kellene fognom egy elúszó emléket, magamról. Hogy valaki más vagyok, voltam. A nevem sem jut eszembe, A-val kezdődik, Andrew, de nem biztos. Sok férfinév kezdődik A-betűvel.

  Lomha testem lassan reagál, mikor nyílik az ajtó. Felesleges az önismeretről való elmélkedés, az ajtó nyílásán, mintha az utolsó, nem hozzám tartozó emlékfoszlány is kiszökne. Karcsú nő lép be, fájdalmasan szép és, valahogyan ismerős minden mozdulata. Kezében sétabot és fekete kalap. Szuszogva fordulok felé, minden mozdulat megeröltető, de hiszen már hozzászokhattam volna, olyan régen vagyok kövér. A nő, akit (valahonnan tudom) Eleonórának hívnak, közömbös udvariassággal méreget. Nagyon kedves hangja van.

  - Köszönöm, hogy beugrott, Bright bácsi. Adam boldog lesz, ha elmesélem, hogy itt járt.

  - Eleonóra - nyögöm.

  - De, hiszen bemutatkoztam. Mindegy is, tetszik a festmény? Adam nagyon szeretheti magát, hogy épp a szalon közepén állította ki a portréját.

  - Szeret - mondom és legyintek. - De még mennyire.

  - Mondta is, hogy nagy múltjuk van, hogy titkos szerződésük van és valamivel tartozik is magának, de többet nem mondott.

  - Sajnos, többet én sem mondhatok.

  - Most mennünk kell, engem vár a nőegylet és önnek is bizonyára sok dolga van. Köszönöm, hogy beugrott.

  Virsli ujjaim közé teszi Bright bácsis alkatrészeimet, a botot és a kalapot, megnyugtató érzés a tulajdonomba kapaszkodni. Kedvesen terelget kifelé. Érzem az illatát, meleg keze még szövet felöltőmön is átsüt. A hájrétegen keresztül is érzem, no persze, hiszen régen nyúlt hozzám nő.

  De most mennem kell. Ez nem az én házam. És (habár semmilyen titkos szerződésre nem emlékszem) azt valahogy biztosan tudom, ha ez az Adam itt talál, meg fog ölni.

A halál tudósa

A humorellenőr

  A jövőben minden gyülekezés perszonális visszaélésnek számít. Csak az idegdúcba implantált netcsatlakozással lehet kommunikálni, a kormányhirdetések öt percenként való és kötelező megnézésével, a fél órát meghaladó idejű személyes barátkozás, az törvénytelen. Néhány fiatal mégis összejön a műfüves parkban és leülnek az abszolút gumírozott játékok mellé. A szülőktől hallották, hogy létezett ilyenfajta, annak idején beszélgetésnek nevezett rítus. Hintáznának, de a libikóka mindkét vége a földbe van rögzítve, a hinta pedig egy merev rúdon félig lengő pozícióba van erősítve, még nyomáskapcsoló is van az ülőkén, ha egy gyermek jogszerűtlenül ráülne, fenekének DNS-e alapján szülei máris öt büntetőpontot kapnának. A fiatalok ezért hintázás nélkül, de izgatottan kezdenek beszélgetni. Furcsa, hogy amit mondasz a másiknak, az nem csak lájkokkal van értékelve, de még azonnali perszonális visszacsatolással is jár. Végül annyira belejönnek, hogy egyikük egy viccet is elmesél. A viccek tiltottak, rettenetes poénjaik ezreket és ezreket bántanának meg, társadalmi csoportokat, nemi identitásokat erodálhatnának. Fujj. 
De az egyik fiú mégis elmesél egyet:

­­­   Pistike minden nap talál egy kutykakit a kertben és lapátkájával kupacot épít a ház előtt. A postás beszól a kerítésen:

   ─ Mit csinálsz Pistike?

   ─ Postást.

   Minden nap ez megy, a postás szól a rendőrnek, hogy őt megalázzák. A rendőr elmegy a címre.

   ─ Mit építesz a kakából, Pistike?

   ─ Postást.

   ─ Remélem, hogy még véletlenül sem rendőrt.

   ─ Dehogy is, rendőrbácsi, ahhoz ennyi kaki kevés.

   Már az első kakizás hallatán kuncogtak, de az eddig csak suttogó gyerekekből most kitör a röhögés. Még az a kislány is a térdét csapdossa, akinek az apukája a kiberbűnözésnél rendőr.

   Egy műanyag fa mögül hirtelen kilép az Ellenőr. Eddig szemeteskukának álcázta magát, szelektív, kevert hulladékos szemetesnek.

   ─ Mit műveltek? ─ remeg a hangja a felindultságtól.

   Arcán eddig egy félig fogyasztott rovarprotein szendvics volt álca gyanánt, ezt lerántja, közben őszre festett szemöldöke remeg a dühtől.

   ─ Van fogalmatok, hány szabályt sértettetek meg? Gyülekeztek, maszk nélkül. Van nektek TGenetik 33-as oltásotok? És viccet meséltek, ráadásul közterületen.

   A fiatalok elsápadnak, remegnek.

   ─ A rendőröket sérteni? ─ tajtékzik az ellenőr. ─ Akik most is a világhálózat tisztaságáért dolgoznak. Fekáliát emlegetni, velük egy viszonylatban?

   ─ De Ellenőr bácsi! ─ próbálkozik a legbátrabb, az előbb térdét csapkodó kislány. ─ Nagyon szégyelljük magunkat, csakhogy tanultunk a huszonegyedik század elejéről, az úgynevezett humorról. Mi csak itt gyakoroltuk a tanultakat.

   ─ De hát röhögtetek! Ízléstelenül, esélyegyenlőtlenül, cseppfertőzésesen.

   ─ Mindent csak gyakoroltuk, hogy mit nem szabad.

   ─ Majd én megmondom, mit nem szabad. A közeget negatív disszonanciával atromorfolgizálni, azt nem szabad. Arra ott van az állami média, dícsértessék a neve! Fekáliát emlegetni, azt sem szabad. Kutyát tartani, azt sem és kint játszani a magas UV-fény alatt, mint a Pistike, azt sem. Mondd csak, ha ilyen nagyokos vagy, mi ebben a történetben a vicces? Mi az, ami kicsit is balanszírozza a rendőrséget ért megaláztatást? A postásról nem beszélek, az kihalt szakma, de bármelyikünk nagyszülei lehettek éppen postások is, avagy prostituáltak, amíg engedélyezve volt a nemi élet.

   A kislány bátrabb, mint bármelyikük, mert a gondolatmenetben felfedezi a kérdést. És válaszol.

   ─ Ez csak egy asszociációs kísérlet. Már az Akadémia Humorértelmező Bizottsága is kimondta, hogy suttogva előadott történetek végén indokolt az úgynevezett "csattanó". Hogy a Pistike kutyának a végtermékéből kisplasztikát készít, már önmagában egy abszurd szituáció, de hogy felnőtt közalkalmazottakhoz hasonlítja a mobilszobrot, az lehet egy érzékenyítő gondolattársítás is. Amolyan fordított tükre az elmúlt, beteges társadalomnak. A történet végén jön az empirikus csattanó, a rendőr, persze csakis a régi idők rendőre, hiúsági kérdést csinál a fekáliaszobrászatból. De a kisgyermek kognitív secunder visszacsatolással még több fekáliához hasonlítja a rendőrt.

   Az Ellenőr már éppen szkennelné a gyermekek személyiség chipjét, de valamiért mégis elgondolkodik a kislány szavain. Nyilvánvaló, hogy füllent, mert ezek a tiltott röhögcsélés miatt jöttek. De olyan szakszerűen fogalmazott, az Ellenőrnek el kell újra ismételnie magában a viccet. És akkor, életében először megérinti őt a törvényen kívüli tartalom bája. Jön valami fura belső indíttatás, mert annyira idétlen a történet; nem akarja elhinni, de vicces. Az a "csattanó", hogy a rendőr egy nagy adag fekália! Persze fúj, de ha szarnak mondjuk, úgy még viccesebb.

   Az Ellenőr elkezd vinnyogva röhögni. Nem akarja, de nem tud mást tenni, élete sótlansága most nagy adagnyi fűszerért kiállt. Nevet, röhög, taknya-nyála folyik. Szegény szervezete nincs felkészülve ilyen sokkra, egyszerre kap infarktust és gutaütést.

   Összeesik és egy utolsó röhejrohammal kiadja a lelkét is.

   ─ Jujuj! ─ mondja a kislány. ─ Ellenőrt elveszítettük.

   ─ Nem jelentett minket ─ összegzi a helyzetet az egyik srác ─, akkor már itt lennének az erkölcsrendészeti drónok.

   ─ Akkor lépjünk le ─ javasolja egy másik. ─ Menjünk át hozzánk, a szüleim nincsenek otthon. Ezt úgy hívták régen, hogy házibuli.

   ─ Jó ─ helyesli a vagány lány ─. Erről a mammutszarnyi fekáliáról, senkinek egy szót sem!

   Vihognak, röhögnek és kihátrálnak a LED-lámpák törvényes fényköréből.